Laurens Sri Lankán született, ötéves volt, amikor a családja Ausztráliába költözött. Stephanie Melbourne-ben nőtt fel, és a Melbourne-i Egyetemen szerzett diplomát, biokémia szakon. A doktori cím megszerzése után férjével Nagy-Britanniába költöztek, és Londonban kezdtek el kutatóként dolgozni közös laboratóriumukban.
Stephanie mindig is szenvedélyes olvasó volt. Egy éjjel megdöbbenve tapasztalta, hogy már az összes kedvenc romantikus regényét elolvasta; úgy döntött hát, ír egy saját történetet. Stephanie lassan felismerte, az írás fontosabb számára, mint a kutatásai, és első regénye, a Tangled Reins (1992) megjelenése után főállású írónő vált belőle. Érdeklődése középpontjában a történelmi romantika áll.
A Romance Review-blog készített izgalmas interjút az írónővel, aki a beszélgetés során hasznos tanácsokkal látta el a kezdő írókat.
Romace Review: Nagyon kíváncsi lennék, hogyan lesz valaki kutatóból írónő?
Stephanie Laurens: Egyszerű: írsz egy könyvet, és ha azt kiadják, írsz egy következőt. A képlet ugyanaz, mintha háziasszony lennék vagy autószerelő. Nincs semmiféle kapcsolat a kutatásaim és a romantikus regényeim között.
R.R.: Az, hogy négy évig Nagy-Britanniában éltél, segített abban, hogy megrajzold a regényeid hátterét?
S.L.: Persze, nagyon sokat segített, hogy ismerem az országot, ez szinte elengedhetetlen ahhoz, hogy ebbe a környezetbe helyezzem a történeteimet. Tudnom kellett az időjárásról, a fákról, a tájról, a színekről. Ez a tudás teszi hitelessé a könyveimet.
R.R.: A karakterek megformálásához is a valóságból merítkezel?
S.L.: Nem, soha. A karakterek csak a fejemben léteznek. A szereplőim nem igazán hasonlítanak a valóságos emberekhez. Mi értelme lenne képzeletbeli karaktereket kreálni, ha nem tesszük őket kicsit jobbá, izgalmasabbá?
R.R.: Minden regényed ugyanabban a korban, a Regency-korszakban játszódik. Nem gondoltál még arra, hogy más korba helyezed el a történeteidet?
S.L.: Nagyon szeretem ezt a korszakot. Az olvasóim is imádják. Mi okom lenne váltani, ha egyszer ennyire kedveli mindenki?
R.R.: Azon nem gondolkodtál, hogy ne történelmi romantikus regényeket írj? Nincs kedved kipróbálni valami mást?
S.L.: Egyszer talán írok majd valami mást is, de az nem mostanában lesz.
R.R.: Hány órát töltesz naponta írással, és milyen hosszan készül el egy-egy könyv?
S.L.: Naponta legalább hét órát töltök írással. Ez a hét óra kizárólag írással telik, nem csinálok közben mást, nem szervezek semmit, nem tárgyalok kiadóval, szóval heti bontásban a munkával töltött óráim száma jócskán meghaladja a 40 órát. Három hónapba telik mire befejezek egy könyvet, és további három hónapot vesz igénybe, mire a végleges forma megszületik, szóval fél év alatt készül el egy regény.
R.R.: Melyik pont volt karriered csúcspontja, és melyik volt a legfrusztrálóbb periódus?
S.L.: Nem jut eszembe igazán rossz korszak. A csúcspont pedig minden nap megtörténik, amikor leveleket, e-maileket kapok a rajongóimtól, akik elmesélik, mit adott nekik a könyvem. Az, hogy az olvasóimat sikerül a regényekkel kiszakítani a monoton hétköznapokból a legfontosabb számomra, a legfőbb motiváló erő.
R.R.: Segít neked a férjed a történetek kitalálásában? Olvassa a könyveidet?
S.L.: Nem. Ő is építi a karrierjét és én is, egymástól függetlenül.
R.R.: Te magad milyen romantikus történeteket olvasol a legszívesebben? Vannak kedvenc szerzőid?
S.L.: Sokféle irodalmat olvasok: sok krimit, fantasyt. A kedvenc szerzőim: Lisa Scottoline, Lindsey Davis és Laurell K. Hamilton.
R.R.: Nem bonyolult, hogy Melbourne-ben élsz, de New Yorkban van a kiadód?
S.L.: Nem, egyáltalán nem, ugyanez lenne a helyzet, ha Floridában élnék. Az e-mail 0-24-ben működik, telefonon is tudjuk tartani a kapcsolatot, azt az egyet fontos mindig szem előtt tartanunk, hogy ha valami kézzel fogható dolgot kell eljuttatnunk egyik helyről a másikra postán, az 4-4 napig tart.
R.R.: Ha lehetne egy kívánságod, mi lenne az?
S.L.: Több időt kívánnék az írásra. Komolyan, nem viccelek. Annyi könyvet meg akarok még írni, és olyan kevés órából áll egy nap.
R.R.: Mit tanácsolnál egy kezdő írónak, aki be akar törni a romantikus könyvek piacára?
S.L.: Mielőtt tanácsod adnék, tudnom kellene, miért akar ez az illető betörni a könyvpiacra. Karriert akar csinálni vagy az a vágya, hogy egy könyvön láthassa a nevét? A tanácsaim ettől függetlenül a következők lennének:
1. Biztosnak kell lenned abban, hogy tényleg ezt akarod csinálni. Tudnod kell, hogy mennyi kemény munkával jár ez a pálya. Lehet, hogy a kemény munkával töltött évek száma jóval több lesz, mint más karrier esetében. Számolj ezzel, ha szeretnél belevágni!
2. Tanulj, kutakodj, kérdezősködj a könyvpiacról, a kiadók működéséről, a könyvkiadás mikéntjéről! Biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok, akik szívesen válaszolnak a kérdéseidre, viszont tudnod kell, mit kérdezz tőlük!
3. Olyan könyvet írj, amit magad is szívesen elolvasnál! Csak olyan könyvvel tudsz sikert elérni, amiben te is hiszel.
4. Ha nem sikerül olyan könyvet írnod, amit mások is szívesen olvasnak, olyat, amit megvesznek az emberek, tudatosítanod kell magadban, hogy ez egy olyan iparág, ahol számít az eladhatóság. Ennek szellemében kell folytatnod a munkát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése