"Nincs semmi rossz a boldogságban" - Nora Robertsről

Nora Roberts, a legismertebb és legkedveltebb romantikus szerző. Azonban nem csak regényeivel, de életmódjával is remek példát mutat olvasóinak.

Ugyan a villanyszerelő apa és háztartásbeli anya gyermekeként, négy bátyja mellett felnövő Nora a középiskola után szinte azonnal férjhez is ment gyermekkori szerelméhez, és egy Boonsboro melletti csendes, kispolgári városkában telepedett le, már ebben a szokványosnak tűnő életben megmutatkozott tartása. Bár magát sosem tartotta ambiciózusnak, két fia megszületése után hamar jelét adta annak, hogy nem szorul másokra.

„Már az írás előtt is meg volt bennem az erő, ha nevezhetjük ezt így. Megsütöttem a saját kenyeremet. Saját lekvárt csináltam. Varrtam. Horgoltam. Én készítettem el a fiaim ruháit. Megvarrtam a sajátomat. Valamit folyamatosan kerestem. Végül ez az írás lett. Ez táplált bennem valamit.”

Talán innen is ered, hogy számára az erős női karakterek megírása természetes volt. „Nem akartam titkárnő lenni, én akartam a főnök lenni. Nem akartam olyan könyvet írni, amiben a férfi végig semmibe veszi a nőt, aztán az utolsó fejezetben azt mondja: »Azért vettelek semmibe, mert szeretlek.« Ez nem működne nekem. És más íróknak sem. Olyan könyvet akartam írni, amilyet én is szívesen olvasnék. Ez ösztönös dolog volt nálam. Azt akartam, hogy a hősnők kicsit erősebbek legyenek.”

Nora és második férje, Bruce

És ezt az erőt szeretik leginkább az olvasói is. A 27 éves Cheryl Hudson, akivel egy könyvesboltban találkozott a The Guardian szerzője, így nyilatkozott Nora Roberts nőalakjairól: „Mind nagyon kemények! Mind annyira erősek! És függetlenek. Imádom a férfialakjait is, de a nőket leginkább. Sosem tipikus szerepben mutatja be őket.”

Nora egyébként az olvasóival is nagyon közvetlen és nincsenek nagy írói allűrjei, erre legjobb példa internetes fóruma. (Ezt egyébként adwoff-nek, „A day without French fries”-nak hívják, ami annyit tesz, hogy „egy nap sült krumpli nélkül” – ugyanis ahogy Nora fogalmaz, „egy nap sült krumpli nélkül olyan, mint egy nap orgazmus nélkül”.) Sue Noyes, az oldal létrehozója mesélt egy emberi történetet az írónőről: amikor Sue új olvasmányokat keresett, és ehhez kért tanácsot, Nora azt mondta, menjen el egy antikváriumba, vegyen egyet a regényei közül, és ha nem tetszik, akkor se költött rá sokat. Sue-nak nagyon megtetszett az a hozzáállás, hogy Nora nem igyekszik győzködni őt, hanem rábízza az olvasóra, hogy találja meg a számára legmegfelelőbb olvasmányt.

Ahogyan a könyveiben, Nora számára a magánéletében is fontos helyet foglal el a közösség és az emberekkel való jó viszony. A városban, ahol első házassága óta él, működik a Turn the Page könyvesbolt (ahol évente megrendeznek egy Nora Roberts dedikációt), ami második férje, Bruce vezetésével üzemel. (Ő egyébként egy ács, akivel Nora akkor ismerkedett meg, amikor egy új polcot szerelt fel nála.) A fia, Dan vezeti a Vesta pizzériát néhány házzal odébb. Nora emellett egy boltot is nyitott, ahol a helyi művészek szerezhetik be az eszközeiket, egy pékséget, és nemrég újíttatott fel egy öreg épületet, ahol egy fogadót nyitott (ami egyébként hamar egy sorozatának, az Inn at Boonsboro-trilógiának lett a helyszíne). Nora azonban más területen is lojális az emberekhez, és nem csak Boonsboro lakosaihoz: a kezdetektől ugyanaz az ügynöke, a kiadóját, Laurát már 30 éve ismeri, és Suzanne, a fogadója vezetője korábban olvasója volt és így ismerkedtek meg.

Nora a fogadója előtt

Nora a lojalitása mellett lelkiismeretes is. „Bármit is csinálok, nem érzem magam jól, ha nem tudhatok magam mögött egy jó munkanapot. Nem szoktam kifogásokat gyártani. A katolikus neveltetésem során azt tanultam, hogy mindig fejezzem be, amit elkezdtem.” Ennek hála szinte minden nap ír, reggeltől estig.

Ráadásul mindehhez pozitív életszemlélet is társul, ezért van az, hogy az általa írt regények (amik egyébként olyanok, amilyeneket olvasni is szeret) mindig boldog véget érnek. „Sokat becsmérlik a romantikus regényeket a happy end miatt. De minden tematika felé vannak elvárások és mindegyik megkövetel bizonyos narratív módszereket. Ennek ellenére lenézik, mert boldog a vége.” Erre csak ennyit válaszolt: „Nézzétek meg a Sok hűhó semmiért – mindenki boldog!” „Ami egyébként remek romantikus komédia, az egyik kedvencem. És nem szemét. A Szentivánéji álom se szemét. Nincs semmi rossz a boldogságban.”

Kis történelmi adalék az Úri csirkefogóhoz

Az Úri csirkefogóban Dain márki egy esetről beszél, ami Gyertyaszentelő (Candlemas) és Gyümölcsoltó Boldogasszony (Lady Day) közt történt meg. Ezek a dátumok, vagyis február 2. és március 25. nem sokat jelentenek a legtöbb olvasó számára. Az alábbiakban olvashattok egy rövid magyarázatot erről a két napról, utóbbit az alapján, amit Loretta Chase a blogjára a Two Nerdy History Girls (Két történelemrajongó lány) blogról vett át.

Amikor a regényben Dain márki a Gyümölcsoltó Boldogasszony napjáról beszél, vagyis a Lady Day-ről, nem Billie Holiday-ra gondol (akinek a művészneve Lady Day volt). Ő itt egy negyednapra (Quarter Day) utal. A negyednap a brit és ír kalendáriumban az a négy nap az évben, amikor a szolgákat szabadságra engedték, elkezdődött és befejeződött az iskola, vagy befizették a bérleti díjakat. Az 1826-os Hone’s Every-day Book első kötete ezt írja: „A Gyümölcsoltó Boldogasszony szünnap a közhivatalokban, kivéve a boltokban, postahivatalokban és a vendéglátásban.” Több vallási fesztivál is kapcsolódik ehhez a naphoz, a leírás pedig így folytatja: „Angliában a Gyümölcsoltó Boldogasszonyt csak úgy tartják számon, mint az év első negyednapja, következésképpen főleg azokat a bérlőket érinti, akik bérleti díjat fizetnek háziuruknak.” Vagyis semmilyen más fontosabb eseményt nem kötnek ehhez a naphoz, ugyanakkor a szolgákat is negyednapon szokás kifizetni.

A negyednapokra vonatkozó rész a hölgyek tájékoztatására szolgáló The guide to general information on common things, by a lady című kiadványból (1868)

A Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepét egyébként az anglikán egyház a katolikus hitből tartotta meg, ahol ez az ünnep arra emlékezik meg, amikor Gábriel angyal elvitte Máriának Jézus eljövetelének hírét. Jakab evangelista szerint ez a nap azért is fontos, mert a világ teremtése, Jézus fogantatása és kereszthalála az év ugyanazon napján, március 25-én történt.

Gyertyaszentelő Boldogasszony napja (február 2.) szintén egy katolikus ünnep, aminek igazából zsidó gyökerei vannak. A zsidó hagyományok szerint ha születik egy fiúgyermek, az azt követő negyvenedik napon a templomban be kell mutatni Isten színe előtt. Ezt vitte tovább a katolikus egyház, amikor is Jézus Isten előtti bemutatását ünnepli ezen a napon, valamint Mária megtisztulását, hisz a gyermek bemutatása egyben ezt is jelenti a zsidó hagyományban. Ezt ültették át később az európai térítések során a kereszténység előtti pogány "fényünnep" helyébe, amikor is a nap éltető erejét dicsőítették. A Gyertyaszentelő (Candlemass) nevet azért kapta ez az ünnep, mert ekkor minden gyertyák meggyújtottak a templomokban, ezzel dicsőítve Jézust, aki "megvilágítja a világot".

A néphiedelmek egyike ezzel a nappal kapcsolatban, hogy a medvék ekkor fejezik be téli álmukat, és ha kijönnek a fényre, majd visszatérnek a barlangjukba, akkor legalább negyven napig hideg lesz. Ebből ered az amerikai Mormotanap, amit a Bill Murray főszereplésével készült Idétlen időkig (Groundhog Day) tett világhírűvé.

Punxsutawney Phil és a városatyák

Manapság hiába nem tulajdonítanak Angliában akkora szerepet a különféle vallási ünnepeknek, mint hivatkozási időpontok, a gazdasági életben mégis megmaradtak ezek a negyedéves időszakok, például a negyedévre szóló pénzügyi jelentéseknél.

Sminkelj úgy, mint a romantikus regények hősnői!

A napokban újra felfedeztünk néhány régi, retro romantikus regény borítót, amelyeken, őszintén szólva, jókat kacarásztunk. Hosszú hajú, izmos, csupasz férfiak, vágyakozó, lenge nők, egymásba fonódva. Ennyi a képlet, több kreativitásra nem igazán volt szükség. A MAC Cosmetics sminkmárkát azonban megihlette a régi romantikus regények borítóinak világa, és látványos fotósorozatot készített a romantika témájában.

Előbb azonban mustráljuk csak meg ezeket a borítókat! 

Johanna Lindsey például 1977-ben írta meg első regényét. A hetvenes-nyolcvanas évek borítói szinte kivétel nélkül ugyanúgy néznek ki, összeválogattuk nektek a legviccesebbeket:

Johanna Lindsey: Gentle Rouge című regénye (magyarul: Tengernyi szerelem):

Készülődünk a bálba – Ruhák és trendek a romantikus 19. századból

Ugye te is ámulva olvasod a történelmi romantikus regények báljainak leírását? Hatalmas szoknyák, még hatalmasabb kontyok, legyezők, cipőcskék, csupa báj és elegancia. Összeállításunkban most bővebben olvashatsz a kora 19. század divatjáról, a báli ruhákról és arról, hogyan készültek a nők az estélyekre. 

A 19. századi Angliában egy nő nem is létezett izgalmasabb dolog egy bálnál. Megtervezni, mit veszünk fel, kitalálni milyen frizurát csináltassunk, táncolni, beszélgetni, új embereket megismerni – van-e ennél szórakoztatóbb elfoglaltság? Bizony több száz évvel ezelőtt is az volt az egyik legfontosabb a nők számára, mit gondolnak róluk mások, mennyire találják szépnek, csinosnak, divatosnak őket vetélytársaik. A bálba készülő lányok és nők hetekig tervezték, milyen ruhakölteményben jelennek meg az adott eseményen: több tucat ruhát próbáltak, divatlapokat olvasgattak. 

 

Ebben a korszakban az angol és a francia divat folyamatos versengésben volt egymással. Az angolok igyekeztek levetkőzni minden francia hatást, de még így, egymástól függetlenül is hasonló szabású ruhák számítottak divatosnak mindkét országban. A Regency-érát megelőző korszak báli ruhái szinte egytől-egyig hosszú, több alsószoknyából álló, nagyon magas derekú darabok voltak; a szoknya egészen a mell alatt végződött. Az idő múlásával a század közepére a ruhák egyre egyszerűsödtek: egyre kevesebb alsószoknya nehezítette a mozgást és a táncot. A legelterjedtebb szín a század elején a fehér volt, így öltözködtek Jane Austen hősnői is. Eltűntek például az alsóneműk is a vékonyabb, kényelmesebb ruhadarabok alól, elhagyták a fűzőket és a terebélyes alsóneműket, leginkább testszínű, a mai bodyhoz hasonló textíliát viseltek. 

A minimalista divat azonban csak a század közepéig tartott, és aztán egy még csicsásabb, még cicomásabb darabok kerültek újra előtérbe. Visszatért a hatalmas szoknya- darázsderék sziluett divatja, a nők a báli ruhájuk körméretével versengtek egymással. Újra a gardrób fő kellékeivé vált a krinolin, az abroncs-szoknya és a fűző is. A legenda szerint az új divat már Franciaországból eredt, állítólag III. Napóleon feleségének Eugénia császárnőnek volt köszönhető, aki ezzel szerette volna leplezni várandósságát.

A férfiak a század elején katonai egyenruhához hasonlító öltözéket viseltek. A hétköznapokban a sötét színű frakkot általában világos nadrággal párosították, amihez csizmát vagy lapos talpú kamásnis cipőt vettek. A férfidivat azonban nem követte a női cicoma-trendet a század közepén, a férfiak ruhatára egyre egyszerűsödött, nemsokára divatba jött az öltöny is. 

A nők a hajukat az időben általában kontyba tűzték, amelyből elő-előbukkant néhány lokni. 1818-ban egy Thénard nevű kémikus feltalálta a hidrogén-peroxidos színtelenítést, és ezzel megalapozta a modern hajszőkítést. 

A divat tehát meglehetősen gyorsan változott a 19. században, hol a pompásabb, hol a kényelmesebb báli ruhák kerültek előtérbe. A bálok kultusza azonban a század végéig változatlan maradt.

Forrás

19. századi szexszimbólumok

Bármily meglepő, már a 19. században is voltak olyan férfiak és nők (na, jó, főleg férfiak), akik komoly hatással voltak arra, mit tekintett a társadalom vonzónak, követendő példának. Cikkünkben most egy bokszolóról, Thomas Belcherről és egy feltalálóról, Sir Humphry Davyről mesélünk, akik koruk meghatározó férfiideáljai voltak.

Thomas Belcherért odavoltak a régensség-korabeli nők. A bokszoló testfelépítése valószínűleg ma kevésbé dobogtatná meg a hölgyek szívét, mert bár Belcher elképesztően izmos volt, súlya alig érte el a 68 kilogrammot. 

Belcher Bristolban született, ahonnan számos más híres bokszoló is származott, mint például Tom Cribb, aki világbajnokságot is nyert. Belchernek volt egy szintén bokszoló testvére, Jem, aki szintén bajnokságokat nyert Angliában, de tiltott szerencsejáték miatt börtönbe került, és nem sokkal később meg is halt. 

Thomas bár kevésbé volt jó bokszoló, mint testvére Jem, 1821-ben – látványos bokszolói tehetsége nyomán – beválasztották abba az őrségbe, amely a Westminster-apátságot védte IV. György brit király koronázási ceremóniáján. És bár egyszer sem nyert bajnoki címet, különleges megjelenése, stílusa vonzóvá, igazi szexszimbólummá tette; több könyvben és újságcikkben úgy írtak róla, mint vidám, stílusos, elegáns, karizmatikus férfiről.

A boksz a Régensség időszakában elképesztően népszerű és elit sportág volt. Az „érzékenység művészetének” tartották a sportot, úgy vélték, a bokszolók egyszerre finomak és férfiasak. Nem az számított, hogy ki nyer, hogy a bajnok hogyan üti ki az ellenfelét, a boksz nem az agresszióról, hanem a modern gentleman elegáns szórakozásáról szólt. Nem véletlen, hogy Julia Quinn több regényében is olvashatunk bokszklubokról. 

Tom Belcher egy bokszklubot is alapított Tom Belcher’s Castle Tavern néven, melynek 14 évig volt a tulajdonosa. Időskorára vidékre vonult vissza, de gyakran visszajárt Londonba, és a társasági élet aktív tagja maradt – a hölgyek legnagyobb örömére. 

Egy másik híres férfiideál, a teljesen más karakterű Sir Humphry Davy arca talán már mai szemmel, egy fekete-fehér fotón is vonzónak hat. Sir Humphry Davyt inkább az agya tette szexszimbólummá a korszakban, feltalált egy lámpát, amelyet a munkások a bányák mélyén is tudtak használni, felfedezte az alkáliföldfémeket, és részt vett a klór- és jódatom felfedezésében is. Mi más lehetne szexibb, mint egy helyes arc és egy okos buksi? A feltaláló komoly tömegeket vonzó előadásokat tartott, kísérleteket mutatott be az érdeklődőknek (egy kísérlet alkalmával megsérült a látása), de költészettel is foglalkozott. Fantasztikus gondolkodónak és elbűvölő férfinak tartották a kortársai.

A nők helyzete és a házasságkötés kultusza a 19. században

Julia Quinn, Johanna Lindsey és Stephanie Laurens szerelmes történetei szinte kivétel nélkül a Regency-korban, a 19. századi Angliában játszódnak. A történelmi romantika szinte egyet jelent ezzel a korszakkal, ha szerelmes regényre gondolunk, szinte azonnal kúpos szoknyákra, fűzőkre, lovon vágtató márkikra asszociálunk. Vajon miért ennyire vonzó ez a korszak a romantikus regényírók számára? 

A régensséget, mint korszakmegjelölést a 19. századi Angliára, pontosabban az 1811-től 1820-ig tartó időszakra használjuk. 

„A 19. században kezdett felgyorsulni a társadalmi átalakulás, s ekkor ismerték fel az éleslátó gondolkodók, hogy a fejlődés az egyenlőség, a demokrácia irányába mutat. Népesebb, mozgékonyabb, gazdagabb társadalom jött létre, amelyből már tudatosan megpróbálták kiiktatni az emberi egyenlőtlenség legkirívóbb megnyilvánulásait. A régi társadalomban elsősorban a születés számított, s csak másodsorban a vagyon.” (Rubicon: A megújuló társadalom a 19. században)

Öt ok, amiért érdemes romantikus regényeket olvasni

A romantikus regény az egyik, ha nem a legnépszerűbb műfaj a könyvpiacon. Vannak szenvedélyes romantika-fogyasztók, akik túl vannak már minden Nora Robertsen és Johanna Lindseyn, akik éjt nappallá téve merülnek el a szerelmi történetek világában, és alig várják kedvenc szerzőjük legújabb szenvedélyes történetét.

Az sem ritkaság azonban, hogy más műfajok szerelmesei tesznek néha kitérőt a romantikus regények világába. A tengerparton, egy vidéki kis kávézó teraszán vagy egy szerelmi csalódás feledtetésére akadhat-e jobb társ, mint egy romantikus regény? A Barnes & Noble-blog listázta, miért érdemes néha elveszni a romantika világában.

1. Felelevenednek régi érzések

Lehetsz szingli, régóta komoly kapcsolatban élő (vagy éppen a kettő között lavírozó), biztosan átélted már azt az érzést, amikor felfedezed valakiben a lelki társat; az érzést, amikor szikrák röpködnek köztetek, pillangók repkednek a gyomrodban, és a szíved szinte kiugrik a helyéről. Persze ez az időszak viszonylag rövid ideig tart, és aztán, rosszabb esetben, jön zokogás, a fagyizabálás a tévé előtt, de miért ne élnéd újra ezt a fantasztikus érzést könyv formájában? A romantikus regények remekül ábrázolják ezt a felemelő állapotot, amit jó érzés néha – ha csak a képzeletünkben is – újra átélni. 

2. A romantikus regény olyan, mint a romantikus film, ja, nem, a romantikus regény jobb

Még a férfiak is bevallhatják, hogy néha egy jó romantikus film a legjobb délutáni program. A nők különösen szeretik az ilyen jellegű mozikat, de néha a film kevés lehetőséget hagy meg a képzeletünk számára. Egy gyönyörű színésznő és egy jóképű színész, adott a táj, a zene – de mi marad a fantáziánk számára? Ha könyvet veszünk inkább a kezünkbe, sokkal könnyebben bele tudjuk képzelni magunkat a hősnő karakterébe, szabadon magunkra alakíthatjuk a vele történteket, elmélázhatunk egy-egy fejezet közben arról, milyen hasonlóságokat fedezünk fel a regény és a saját életünk között.

3. Boldogan éltek, míg meg nem haltak

Néha szomorú történetekre van szükségünk. Egy szívszaggató szakítós történet, egy családi drámákat, sorstragédiákat megjelenítő könyv igazán gondolatébresztő tud lenni, de valljuk be, az ilyen történetek olvasása közben sokszor az élettől is elmegy a kedvünk. Ha szórakozni szeretnénk, ha ki akarunk szakadni a mindennapokból, magunk mögött akarjuk hagyni a munkahelyi stresszt, sokkal jobban járunk, egy vidám, szerelmes, szenvedélyes könyvvel.

4. Műfaji sokszínűség

Szereted a történelmi regényeket? A kortárs szerzőket? A sci-fit, a fantasyt, a krimit? Érdekel az időutazás, vagy az erotika? A romantikus regények sokszor megdöbbentően sokszínűek; hidd el, ezer féle szerelmes történet létezik különféle helyszíneken, régi korokban, szokatlanul elmesélve, megfűszerezve más műfaji elemekkel, például nyomozással. Találd ki, mi az a keret, mi az a háttér, az a kor, amelyben szívesen látnál egy szerelmes történetet, és tuti, hogy találsz az ízlésednek megfelelő regényt. A kínálat nálunk is végtelen.

5. Segíts magadon!

Nem csak a self-help jellegű könyvekből tanulhatsz sokat a szerelemről, a szexről vagy a párkapcsolatokról. Sokszor pont a fikció segít abban, hogy feldolgozz egy-egy problémát a pároddal kapcsolatban, hogy túljuss egy szakításon, vagy felkészítsd magad egy új szerelemre. A pszichológiai tanácsadó könyvek szintén hasznosak lehetnek, ha úgy érzed, gond van a szerelmi életeddel, de egy kitalált történetben neked kell felfedezned azokat a tanulságokat, amik segíthetnek a saját problémáid megoldásában.