Anna Todd - Miután boldogok leszünk (részlet)

Előhang Hardin

Sokszor éreztem magam feleslegesnek, és sehova sem tartozónak. Az anyám mindig mellettem állt, és nagyon igyekezett, tényleg keményen próbálkozott, de egyszerűen nem volt elég. Túl sokat dolgozott. Nappal aludt, mert egész éjjel talpon volt. Trish mindent megtett, de egy fiúnak, főleg egy elveszett fiúnak, az apjára van szüksége.

Tudtam, hogy Ken Scott problémás ember, egy goromba, önjelölt apa, akinek semmi sem tetszik, amit csinálok. Milyen szánalmasak voltak a kis Hardin próbálkozásai, amikor meg akart felelni a magas férfinak, akinek a részeg tántorgása és kiabálása betöltötte a szűk kis házat. Mennyire szerette volna, ha kiderül, hogy Ken Scott mégsem az igazi apja. Mindig kérdezgette az anyját, hogy mikor jön át Christian, a kedves férfi, aki megnevetteti, és fejből tudja idézni a híres regényeket.

De akármilyen rossz gyerekkora is volt Hardin Scottnak, tudta, hogy nem takarózhat ezzel a végtelenségig, nem okolhatja az apját a felnőttkori problémáiért és függőségeiért. Most úgy érzem, hogy becsaptak, totál össze vagyok zavarodva, és persze rohadtul dühös is vagyok. Ennek az egésznek semmi értelme. Tiszta szappanopera ez a sztori az elcserélt apákról, de a való életben ilyesmi nem fordul elő. Felszínre törnek az eltemetett emlékek.

Amikor az esszém megjelent a helyi újságban, az anyám telefonált valakinek.

– Gondoltam, örülsz neki, ha elmondom, hogy Hardin nagyon okos és tehetséges. Akárcsak az apja – tette hozzá halkan, szinte suttogva a kagylóba.

Körülnéztem a kis nappaliban. A fekete hajú férfi, aki a fotelban hortyogott, és egy barna itallal teli üveg állt a lábánál, minden volt, csak nem okos vagy tehetséges. Inkább egy igazi csődtömeg, gondoltam, amikor megmozdult a fotelban, és az anyám gyorsan lecsapta a telefont. Még sok ilyen alkalomra emlékszem, de túl ostoba és túl fiatal voltam, nem értettem, Ken Scott miért olyan távolságtartó, miért nem ölel meg soha, ahogy más apukák megölelik a fiukat. Sosem baseballozott velem, és semmire sem tanított meg, csak az ivásra.

Az egész hiába volt? Tényleg Christian Vance az igazi apám?

Úgy érzem, forog velem a helyiség, miközben nézem a férfit, akitől állítólag származom. Hirtelen ismerősnek tűnik a zöld szeme, az arca, az álla. Remegő kézzel hátrasimítja a haját a homlokából, és megdermedek, mert rájövök, hogy én is pontosan ugyanezt teszem, mintha utánoznám a mozdulatait.

Első fejezet Tessa

– Ez lehetetlen.

Felpattanok, de gyorsan visszaülök a padra, mert úgy érzem, hogy hullámzik a föld a lábam alatt. A park kezd megtelni emberekkel. A hideg ellenére sok szülő és gyerek sétálgat az ösvényeken. A gyerekek léggömböket és ajándékokat tartanak a kezükben.

– Pedig igaz. Hardin Christian fia – jelenti ki Kimberly komoly arccal.

– De Ken… Hardin hasonlít rá. – Emlékszem, amikor először találkoztam Ken Scottal egy joghurtbárban. Azonnal tudtam, hogy ő Hardin apja. A sötét haja meg a magassága miatt jutottam erre a következtetésre.

– Igen? Hát én nem látok rajtuk hasonlóságot, a hajuk színén kívül. Hardinnak teljesen olyan a szeme, meg az arcformája, mint Christiannak.

Valóban? Magam elé képzelem a két arcot. Christiannak is vannak gödröcskéi, mint Hardinnak, és a szeme is ugyanolyan… De akkor sem értem. Ken Scott Hardin apja… Ez így van. Christian sokkal fiatalabbnak tűnik Kennél. Tudom, hogy egyidősek, de Kenen meglátszik, hogy alkoholista volt. Most is jóképű, de azért az ital sokat öregített rajta.

– Ez egyszerűen… – Nem találom a szavakat, és levegőt sem kapok rendesen.

Kimberly bocsánatkérő pillantással néz rám.

– Tudom. Már régen el akartam mondani neked. Nem szívesen tartottam titokban, de nem az én dolgom volt ezt közölni veled. – Kim gyengéden megszorítja a kezem. – Christian azt mondta, hogy mihelyt Trish engedélyt ad rá, elmondja Hardinnak.

– Én csak… – Nagy levegőt veszek. – Christian most ezt csinálja? Most mondja el Hardinnak? – Felpattanok, Kimberly keze lecsúszik rólam. – Oda kell mennem hozzá. Hardin teljesen… – El sem tudom képzelni Hardin reakcióját erre a hírre, főleg miután tegnap este rajtakapta Trisht és Christiant a konyhában. Ez túl sok lesz neki.

– Igen, most ez történik – sóhajt fel Kimberly. – Trish még nem egyezett bele teljesen, de Christian szerint már hajlik rá, és a helyzet eléggé kényes lett.

Előveszem a mobilomat. El sem tudom hinni, hogy Trish eltitkolta Hardin előtt, ki az igazi apja. Nem hittem volna róla, és ennél jobb anyának tartottam. Most úgy érzem, mintha egyáltalán nem ismerném ezt a nőt.

Már a fülemhez tartom a mobilt, és csörgetem, amikor Kimberly még megjegyzi: – Én megmondtam Christiannak, hogy szerintem nem kéne szétválasztani titeket, amikor színt vall Hardin előtt, de Trish azt tanácsolta, hogy jobb, ha négyszemközt beszélnek… – Kimberly összeszorítja a száját, aztán körülnéz a parkban, majd az égre emeli a tekintetét.

Hardin hangpostája fogadja a hívásomat. Még egyszer hívom, de megint csak a sípoló hangot hallom. Visszadugom a telefont a táskám zsebébe, és idegesen tördelem a kezem.

– Elvinnél hozzá, Kimberly? Kérlek!

– Igen, persze. – Kim talpra ugrik, és odakiált Smithnek.

Nézem, ahogy a kisfiú elindul felénk, és úgy lépdel, mint egy kis lakáj. Ekkor eszembe jut, hogy Smith Christian fia… és Hardin testvére. Hardinnak van egy kisöccse. Aztán Landonre gondolok… Mit jelent ez Landon és Hardin kapcsolatára nézve? Hardin ezek után szóba áll majd vele, ha nincsen közöttük semmilyen családi kötelék? És Karen? A kedves Karen meg a finom süteményei… És Ken… Mi lesz a férfival, aki olyan keményen igyekezett jóvá tenni a hibáit, és kárpótolni Hardint a borzalmas gyerekkoráért, amikor nem is a fia? Ken tudja egyáltalán? A fejemben vadul kavarognak a gondolatok. Látnom kell Hardint. Tudnia kell, hogy mellette állok, és majd együtt megoldjuk ezt a helyzetet. El sem tudom képzelni, hogy érezheti most magát. Biztosan nagyon fel van dúlva.

– Smith tudja? – kérdezem.

Kimberly néhány másodpercig hallgat.

– Azt hittük, igen, mert nagyon jól elvan Hardinnal, de ez nem lehetséges.

Nagyon sajnálom Kimberlyt. Nemcsak a vőlegénye hűtlenségét kell elviselnie, hanem még ezt is. Smith közben odaér hozzánk, megáll előttünk, és titokzatos arcot vág, mintha pontosan tudná, miről beszélgetünk. Ez persze lehetetlen, de azért furcsállom, hogy egy szót sem szólva elindul a kocsi felé.

Áthajtunk Hampsteaden, hogy megkeressük Hardint. A szívem összeszorul az aggodalomtól és a félelemtől.

Második fejezet Hardin

A bárban nagyot szól a hasadó fa reccsenése.

– Hardin, hagyd abba! – Vance kiáltása is szinte visszhangzik a helyiségben.

Egy újabb ütés, amit üvegcsörömpölés követ. Élvezem a hangot, ami fokozza az erőszak iránti vágyamat. Össze kell törnöm valamit, le kell vezetnem a feszültséget. Az is jobb a semminél, ha tárgyakon töltöm ki a dühömet.

Ezt is teszem.

Többen felsikoltanak, és ez kizökkent a révületből. A kezemre nézek, és egy drága szék törött lábát pillantom meg. Körülöttem idegen emberek merednek rám, de én csak egy arcot keresek: Tessáét. Nincs itt, de talán jobb is, ha nem lát ilyen állapotban. Biztosan félne, aggódna értem, és ijedten szólongatna. Akkor legalább nem hallanám a rémült kiáltásokat körülöttem.

Ledobom a fát, mintha égetné a kezemet. Hirtelen érzem, hogy valaki átöleli a vállamat.

– Vidd innen, mielőtt kihívják a zsarukat! – kiált fel Mike. Még sosem hallottam ilyen hangosan beszélni.

– Vedd le rólam a kezed! – Ellököm magamtól Vance-t, és rámeredek, a szememre ereszkedett vörös ködön át.

– Börtönbe akarsz kerülni? – rivall rám Vance, és az arca alig néhány centiméterre van az enyémtől.

A földre akarom teríteni, aztán megragadni a nyakát…

De megint felsikolt néhány nő, és rájövök, hogy ezt most nem tehetem meg. Körülnézek a drága bárban. Üvegszilánkok a padlón, egy törött szék, és a rémült törzsvendégek, akik még mindig igyekeznek udvarias arcot vágni. De pillanatokon belül felülkerekedik bennük a harag, hogy szétzúztam a kedvenc helyüket, és megzavartam a szórakozásukat.

Christian mellettem halad, miközben elviharzok a hosztesz mellett, és kirohanok az utcára.

– Szállj be a kocsimba, és mindent elmagyarázok – zihálja menet közben.

Aggódom, hogy tényleg bármelyik pillanatban felbukkanhatnak a zsaruk, ezért engedelmeskedem, de fogalmam sincs, mit gondoljak, vagy mit mondjak. Még mindig nem tudom felfogni, amit Christian mondott. Ez nevetséges és lehetetlen.

Beülök az autóba, és Christian a volán mögé pattan.

– Nem lehetsz az apám, ez képtelenség. Ennek semmi értelme… az egész egy marhaság. – Ránézek a drága bérelt autómra, és eszembe jut, hogy Tessa most abban az átkozott parkban rekedt, ahol kitettem. – Kimberlynek van kocsija? – kérdezem.

Vance csodálkozva néz rám.

– Igen, persze. – A motor halk duruzsolása hangosabb lesz, ahogy felvesszük a forgalom ritmusát. – Sajnálom, hogy így tudtad meg. Egy ideje úgy tűnt, hogy rendbe jönnek a dolgok, de most minden szétcsúszott. – Felsóhajt.

Csendben maradok, mert tudom, hogy elveszítem a fejem, ha kinyitom a szám. Belemélyesztem a körmömet a combomba. Az enyhe fájdalom segít megőrizni a nyugalmamat.

– Mindent elmagyarázok neked, de ehhez nyitottnak kell lenned. Oké? – Rám pillant, és látom a szemén, hogy sajnál.

Ezt nem tűröm.

– Ne beszélj úgy velem, mintha gyerek lennék! – csattanok fel ingerülten.

Vance még egyszer rám néz, aztán az utat figyeli.

– Tudod, hogy az apáddal nőttem fel… Mármint Kennel… Amióta az eszemet tudom, barátok vagyunk.

– Ezt igazából nem tudtam – vágom rá, és haragos pillantással méregetem. Aztán inkább az elsuhanó tájat nézem. – Úgy tűnik, semmit sem tudok.

– Pedig így van. Gyakorlatilag úgy nőttünk fel, mint a testvérek.

– Aztán megkefélted a feleségét… – vágok a szavába, mert elegem van az esti meséjéből.

– Nézd… – Vance olyan erősen szorítja a kormányt, hogy elfehéredik az ökle. – Megpróbálom elmagyarázni neked, úgyhogy kérlek, hagyj beszélni. – Nagy levegőt vesz, hogy lenyugodjon. – A kérdésedre válaszolva, nem erről volt szó. Az anyád és Ken a középiskolában kezdtek el járni, amikor anyád Hampsteadbe költözött. Ő volt a leggyönyörűbb lány, akit valaha láttam.

Összeszorul a torkom, mert eszembe jut, ahogy a konyhában smároltak.

– De Ken azonnal levette a lábáról. Sülve-főve együtt voltak, akárcsak Max és Denise. Öten egy kisebb klikket alkottunk a suliban. – Elmerül a nevetséges emlékeibe, felsóhajt, és a hangja ábrándozó lesz. – Trish okos volt, szellemes, és teljesen bele volt zúgva az apádba… A fenébe. – Dobolni kezd a kormánykeréken, mintha így akarná biztatni magát. – Ken is okos volt, és kiemelkedően tehetséges. Amikor egy teljes ösztöndíjjal bekerült az egyetemre, nagyon elfoglalt lett. Trishre sem jutott ideje. Csak a tanulással foglalkozott. Nemsokára már csak négyen maradtunk, és anyáddal… nos… Az én érzéseim tovább erősödtek, és ő is kezdett hasonló érzéseket táplálni irántam.

Vance egy pillanatra elhallgat, hogy sávot váltson, és bekapcsolja a ventilátort. Nagyon helyes. Úgy érzem, hogy nincs levegő a kocsiban. Az agyamban vadul kavarognak a gondolatok, miközben folytatja a mondókáját.

– Mindig szerettem őt… Ezt tudta, de ő az apádat szerette, aki a legjobb barátom volt. – Vance nagyot nyel. – Ahogy teltek a napok, kezdtünk egyre… közelebb kerülni egymáshoz. Akkor még nem szexuálisan, de mindketten szabad folyást engedtünk az érzelmeinknek, és nem fogtuk vissza magunkat.

– Kímélj meg a részletektől. – Ökölbe szorítom a kezem az ölemben, és összeszorítom a számat is, hogy befejezhesse a mondanivalóját.

– Oké, rendben. – Kinéz a szélvédőn. – Szóval az események követték egymást, és nemsokára igazi viszonyunk lett. Kennek persze erről fogalma sem volt. Max és Denise sejtett valamit, de egyikük sem beszélt róla. Könyörögtem az anyádnak, hogy hagyja el Kent, mert elhanyagolja… Tudom, hogy ez aljasság, de szerelmes voltam belé.

Vance összevonja a szemöldökét.

– Ő volt az egyetlen, aki miatt feladtam volna az önpusztító életmódomat. Kedveltem Kent, de nem tudtam elfojtani a Trish iránt érzett szerelmemet. Sosem tudtam. – Nagyot sóhajt.

– És? – erősködöm, miután nem szólal meg.

– Igen… Amikor bejelentette a terhességét, azt hittem, hogy meg fogunk szökni, és az én feleségem lesz, nem Kené. Megígértem neki, hogy ha engem választ, abbahagyom a baromkodást, és mellette állok… meg melletted.

Magamon érzem a tekintetét, de szándékosan nem nézek vissza rá.

– Az anyád úgy érezte, hogy nem vagyok elég megbízható, és ott kellett ülnöm, és jó képet vágnom, amikor az apáddal… mármint Kennel bejelentették, hogy babát várnak, és még azon a héten összeházasodnak.

Mi a franc? Most már ránézek, de látom rajta, hogy teljesen el van merülve a múltban, és az előttünk lévő utat bámulja.

– A legjobbat akartam neki. Nem tudtam volna lejáratni, tönkretenni a jó hírét, és elmondani Kennek, vagy bárki másnak az igazságot, hogy mi történt köztünk. Azt mondogattam magamnak, hogy Ken a szíve mélyén biztosan tudja, hogy nem az övé a gyerek, akit Trish a szíve alatt hordoz. Az anyád megesküdött nekem, hogy Ken hónapok óta nem nyúlt hozzá. – Vance egész teste megrázkódik, mintha végigfutna rajta a borzongás. – A szűk körben megtartott esküvőn ott álltam mellettük, mint Ken tanúja. Tudtam, hogy Trish Kentől megkapja, amit én nem adhatok meg neki. Nem is terveztem, hogy egyetemre megyek. Minden időmet lekötötte, hogy egy férjezett nő után sóvárogtam, és régi regényeket magoltam be oldalszámra, tudván, hogy velem olyasmi sosem fog megtörténni, amit azok az írók megírtak. Nem voltak terveim, nem volt pénzem, márpedig Trishnek ezekre lett volna szüksége. – Felsóhajt, mintha el akarná űzni az emléket.

Nézem Vance-t, és magam is meglepődöm azon, amit mondani akarok neki. Ökölbe szorítom a kezem, aztán kiengedem, és megpróbálom magamban tartani a véleményemet.

Ám végül a kezem megint ökölbe szorul, és alig ismerem fel a hangomat, amikor megszólalok.

– Tehát az anyám tulajdonképpen kihasznált téged, és kiszórakozta magát veled, aztán eldobott, mert nem volt pénzed?

Vance nagyot sóhajt.

– Nem. Nem használt ki. – Felém pillant, és úgy folytatja. – Tudom, hogy úgy tűnik, és ez egy nagyon faramuci helyzet, de Trishnek rád meg a jövődre kellett gondolnia. Én egy totális csőd voltam, egy haszontalan alak. És nem sok remény volt arra, hogy bármikor is lesz belőlem valaki.

– Most pedig milliomos vagy – jegyzem meg keserűen. Mindezek után hogyan védheti még mindig az anyámat? Ennyire hülye? Aztán eszembe jut valami. Az anyám két férfit is elveszített, akik később gazdagok lettek, miközben neki egész nap dolgoznia kellett, aztán hazamenni a szánalmas kis otthonába.

Vance bólint.

– Igen, de akkor ezt még senki sem sejtette. Ken sikeres ember volt, én meg nem. Ennyi.

– De ennek vége lett, amikor minden este tök részegre itta magát. – Újra gyűlni kezd bennem a harag. Úgy érzem, sosem tudok megszabadulni tőle, annyira fáj, hogy így elárultak. A gyerekkoromat egy részeges trógerrel töltöttem, míg Vance élte a világát.

– Ez is az egyik hibám és tévedésem – közli a férfi, akiről azt hittem, hogy ismerem. Tényleg ismerem. – A születésed után sok zűröm volt, de aztán jelentkeztem az egyetemre, és távolról imádtam az anyádat…

– Amíg?

– Amíg ötéves nem lettél. A születésnapodat ünnepeltük, és mindnyájan ott voltunk a partin. Beszaladtál a konyhába, és az apádat szólítottad… – Vance hangja megbicsaklik, nekem meg megint ökölbe szorul a kezem. – Egy könyvet szorongattál a kezedben, és egy pillanatra elfeledkeztem arról, hogy nem engem hívsz.

Ököllel a műszerfalba vágok.

– Engedj ki a kocsiból – förmedek Vance-re. Nem tudom tovább hallgatni ezt a szöveget. Fel sem tudom fogni egyszerre, amit hallok.

Vance nem törődik a kifakadásommal, és tovább hajt az utcán, a házak között.

– Aznap teljesen kiakadtam. Erősködtem, hogy Trish mondja el Kennek az igazat. Elegem volt abból, hogy más fiaként nősz fel, és addigra már megvoltak a terveim, hogy Amerikába megyek. Könyörögtem neki, hogy jöjjön velem, és téged is hozzon magával. A fiamat.

A fiamat.

Összeszorul a gyomrom. Ki kéne ugranom a kocsiból, akkor is, ha Vance nem áll meg. Kinézek a csinos kis házakra, amelyek mellett elhaladunk, és tudom, hogy a most hallottak egész életemben fájni fognak.

– Trish azonban nem állt kötélnek, és azt mondta, hogy elvégeztetett valami vizsgálatot, és… mégsem az én gyerekem vagy.

– Mi van? – Megdörzsölöm a halántékomat. Beleverném a fejemet a kesztyűtartóba, ha tudnám, hogy az segít.

Vance-re pillantok, és látom, hogy idegesen nézeget jobbra-balra. Aztán a kilométerórára nézek, és rádöbbenek, hogy áthajtott minden piroson meg stoptáblán, nehogy kiugorjak a lelassuló járműből.

– Szerintem pánikba esett. Vagy valami ilyesmi... – Vance a szemembe néz. – Tudtam, hogy hazudik… Évekkel később beismerte, hogy nem volt semmiféle teszt. De akkor hajthatatlan volt. Könyörgött, hogy adjam fel, és bocsánatot kért, amiért elhitette velem, hogy az én fiam vagy.

Lehajtom a fejem, és megint ökölbe szorítom a kezem. Kiengedem, összeszorítom…

– Eltelt még egy év, és megint beszélni kezdtünk… – folytatja a történetet, de van valami furcsa a hangjában.

– Mármint megint kefélni kezdtetek.

Egy újabb nagy sóhaj.

– Igen… Valahányszor egymás közelébe kerültünk, újra elkövettük ugyanazt a hibát. Ken sokat dolgozott, és akkor már a mesterdiplomájára készült, Trish pedig otthon volt veled. Annyira hasonlítottál rám… Valahányszor átmentem hozzátok, egy könyvbe temetkeztél, és olvastál. Nem tudom, hogy emlékszel-e rá, de mindig vittem neked egy könyvet. Odaadtam neked a Nagy Gatsby…

– Hagyd abba! – Kényelmetlenül feszengek az érzelemmel teli hangjától, miközben homályos emlékek árasztják el az agyamat.

– Évekig folytattuk így, és azt hittük, hogy senki sem veszi észre. Az én hibám volt. Sosem tudtam lemondani arról, hogy szeressem. Akármit csináltam, csak őt láttam. Közelebb költöztem hozzájuk, az utca másik oldalára. Az apád tudta. Fogalmam sincs, hogyan jött rá, de egyértelmű volt, hogy tudja, miről van szó. – Vance elhallgat, és befordul egy újabb utcába. – Akkor kezdett el inni.

Előre hajolok, és két kézzel a műszerfalra csapok. Vance össze sem 

rezzen.

– Tehát ott hagytál egy alkoholista apával, aki miattad meg az anyám miatt lett piás? – A hangom betölti a kocsi szűk légterét, és a dühtől alig kapok levegőt.

– Megpróbáltam meggyőzni őt, Hardin. Nem akarom, hogy őt hibáztasd, de tényleg mindent elkövettem. Meg akartam győzni, hogy éljetek velem… De nem volt rá hajlandó. – A hajába túr, és megcibálja. – Hétről hétre rosszabb lett az italozása, és egyre gyakrabban rúgott be, de Trish még akkor sem ismerte be, hogy az én fiam vagy. Még nekem sem... Úgyhogy elmentem. El kellett mennem.

Vance elhallgat, és amikor ránézek, látom, hogy szaporán pislog. A kilincs után nyúlok, erre felgyorsít, és többször bezárja az ajtókat. A kattanások visszhangzanak a kocsiban.

A hangja fakó, amikor megint beszélni kezd.

– Amerikába költöztem, és évekig nem hallottam az anyádról. Csak akkor, amikor Ken végül elhagyta. Nem volt pénze, és halálra dolgozta magát. Én már kezdtem egyre jobban keresni. Nem olyan sokat, mint most, de eleget, hogy félre tudjak tenni. Visszajöttem ide, és szereztem egy helyet magunknak, mindhármunknak. Gondoskodtam róla Ken távollétében, de Trish egyre jobban eltávolodott tőlem. Aztán Ken elküldte a válási papírokat, de anyád még akkor sem akart állandó kapcsolatot velem. – Vance összeráncolja a homlokát. – Akármit tettem, nem volt elég.

Emlékszem, hogy magához vett minket az apám távozása után, de ezt egyáltalán nem tartottam furcsának. Nem tudtam, hogy a közös múltjuk miatt költöztünk hozzá, arra meg végképp nem gondoltam, hogy a fia vagyok. Eddig sem voltam valami jó véleménnyel az anyámról, de most végképp lemondtam róla. A maradék tiszteletem is szertefoszlott, amit iránta éreztem.

– Ezért amikor visszaköltözött a saját házába, továbbra is gondoskodtam rólatok anyagilag, de visszamentem Amerikába. Egy idő után az anyád elkezdte visszaküldeni a csekkeket, és nem fogadta a hívásaimat, ezért azt hittem, hogy talált magának valakit.

– Nem. Éjjel-nappal dolgozott. Mindig egyedül voltam otthon, ezért keveredtem rossz társaságba.

– Szerintem várta, hogy Ken visszajöjjön – vágja rá gyorsan Vance, aztán elhallgat. Kis idő után folytatja. – De nem jött vissza. Éveken át ivott, majd végül valami miatt úgy döntött, hogy elég volt a piálásból. Évekig nem beszéltem vele, aztán felhívott, amikor az Államokba költözött. Józan volt, én meg pont akkor veszítettem el Rose-t. Rose volt az első nő, akire ha ránéztem, nem Trish arcát láttam. Hihetetlenül kedves volt, és boldoggá tett. Tudtam, hogy senkit sem fogok olyan szenvedélyesen szeretni, mint anyádat, de elégedett voltam Rose-zal. Boldogan készülődtünk a közös életünkre, de én el voltam átkozva… Rose beteg lett. Megszülte Smitht, aztán elveszítettem.

Egy pillanatra eláll a lélegzetem.

– Smith… – Teljesen lekötött, hogy felfogjam a sztori részleteit, és közben megfeledkeztem a fiúról. Ez mit is jelent? A francba.

– Úgy éreztem, hogy ez a kis zseni a második lehetőségem, hogy apa lehessek. Smith tartotta bennem a lelket az anyja halála után. Mindig eszembe jutottál, ha rá néztem, mert pontosan úgy nézett ki, mint te kiskorodban. Csak a haja meg a szeme világosabb.

Emlékszem, hogy Tessa is ezt állította, amikor találkoztunk a kölyökkel, de én nem látok semmi hasonlóságot közöttünk.

– Ez az egész totálisan… el van cseszve… – Csak ennyit tudok kinyögni. A mobil rezegni kezd a zsebemben, de csak lenézek rá, mintha nem tudnám, mi az. Egyszerűen képtelen vagyok felvenni.

– Tudom, és sajnálom. Amikor Amerikába költöztél, arra gondoltam, hogy a közeledbe kerülhetek, és nem kell az apafigurát játszanom előtted. Kapcsolatban maradtam az anyáddal, felvettelek a kiadóhoz, és igyekeztem a bizalmadba férkőzni, már amennyire hagytad. Helyrehoztam a kapcsolatunkat Kennel, bár az ellenségesség mindig meg fog maradni köztünk. Szerintem megsajnált, hogy elvesztettem a feleségemet, és akkor már ő is sokat változott. Én csak melletted akartam lenni… Mindennek örültem, amit tőled kaptam. Tudom, hogy most utálsz, de szeretném azt hinni, hogy legalább egy kicsit sikerült elérnem, amit terveztem.

– Egész életemben hazudtál nekem.

– Tudom.

– Akárcsak az anyám meg az… Ken.

– Trish még mindig nem akarja beismerni a dolgot… – motyogja Vance. Egy újabb mentséget próbál találni az anyámnak. – Most sem akar színt vallani. Ami pedig Kent illeti… Ő mindig gyanakodott, de az anyád sosem erősítette meg a sejtéseit. Szerintem még mindig kapaszkodik abba a halvány reménybe, hogy mégis az ő fia vagy.

Elhúzom a számat. Ekkora baromságot…

– Tehát szerinted Ken Scott ennyire ostoba, és azt hiszi, hogy az ő gyereke vagyok, miután éveken át kefélted a feleségét a háta mögött?

– Nem. – Vance megállítja a kocsit az út szélén, parkoló állásba teszi, és komoly arccal rám néz. – Ken nem ostoba. Csak reménykedik. Szeretett téged… még most is szeret… Miattad hagyta abba az ivást, és fejezte be az egyetemi tanulmányait. Mindvégig tudta, hogy talán téved, de akkor is érted tette. Nagyon bánja, hogy elrontotta a gyerekkorodat, és azt is örökké bánni fogja, ami az anyáddal történt.

Összerándul a testem, mert felvillannak előttem a képek, amelyek a rémálmaimban kísértenek. Megint átélem, amit azok a részeg tengerészek műveltek anyámmal.

– Végül nem végeztetek semmilyen tesztet? Honnan tudod, hogy te vagy az apám? – El sem tudom hinni, hogy fel kell tennem ezt a kérdést.

– Tudom. És te is tudod. Mindig azt mondták, hogy mennyire hasonlítasz Kenre, de én tudom, hogy az én vérem csörgedezik az ereidben. Már csak az időpont miatt sem lehet az apád. Biztos, hogy Trish nem tőle esett teherbe.

Az útszéli fákat figyelem. Közben megint rezegni kezd a telefonom.

– Miért most? Miért most mondod el? – kérdezem, és felemelem a hangomat. A türelmem maradéka is gyorsan fogy.

– Mert az anyád rémüldözni kezdett. Ken két hete megkért, hogy végeztess el magadon valami vérvizsgálatot, hogy segíts Karennek. Én ezt megemlítettem az anyádnak, és…

– Miféle vizsgálatot? Mi köze ennek Karenhez?

Vance a zsebemre néz, mert a mobilom még mindig rezeg. Aztán a saját telefonjára pillant, ami az egyik rekeszben csörög.

– Fel kéne venned. Engem meg Kimberly hív.

Megrázom a fejem. Majd akkor hívom fel Tessát, ha kiszálltam a kocsiból.

– Tényleg nagyon sajnálom ezt az egészet. Nem tudom, mi ütött belém, amikor átmentem anyádhoz tegnap este. Felhívott, én meg… Nem tudom… Kimberly lesz a feleségem. Mindenkinél jobban szeretem őt, még annál is jobban, ahogy az anyádat szerettem. Ez egy másfajta, viszonzott szerelem, és Kimberly mindennél fontosabb számomra. Nagy hibát követtem el, hogy találkoztam az anyáddal, és egész életemben fizetni fogok ezért a baklövésemért. Nem lepődnék meg, ha Kim elhagyna.

Jaj, kímélj meg ettől a bűnbánó szövegtől.

– Hát… most már késő bánat… Nem kellett volna majdnem megdugnod anyámat a konyhapulton.

Vance haragos pillantást vet rám.

– Nagyon ijedt volt a hangja… Az esküvő előtt meg akart győződni arról, hogy tényleg lezárta-e magában a múltat. Én meg híres vagyok a rossz döntéseimről. – Zavartan dobolni kezd a kormánykeréken.

– Én is – motyogom magam elé, és a kilincs felé nyúlok.

Vance meg akarja fogni a karomat.

– Hardin…

– Ne! – Elrántom a karomat, és kiszállok a kocsiból. Időre van szükségem, amíg felfogom ezt az egészet. Túl sok információ zúdult a fejemre, és olyan kérdésekre kaptam választ, amelyeket fel sem tettem. Mert nem is tudtam, hogy kérdeznem kéne. Most ki akarom szellőztetni a fejem, le kell csillapodnom, el kell szabadulnom Vance közeléből. A barátnőmet akarom, a megmentőmet.

– Most hagyj magamra. Mindkettőnknek így lesz a legjobb – teszem hozzá, amikor nem indul tovább a kocsival. Egy pillanatig némán mered rám, aztán bólint, és otthagy az utcán.

Körülnézek, és egy fél sarokkal odébb észreveszek egy ismerős kirakatot. Tehát nem messze vagyok az anyám házától. Zúg a fülem, miközben a zsebembe nyúlok, és előveszem a mobilomat, hogy felhívjam Tesst. Hallanom kell a hangját, hogy visszarántson a valóságba.

A válaszát várom, közben az épületet nézem. Érzem, hogy a démonok küzdenek bennem, és a kényelmes sötétség felé vonzanak. Tessa nem veszi fel a telefont, és minden egyes csörgéssel erősebb lesz a vonzerejük. Nemsokára azon kapom magam, hogy az utca másik oldalára visz a lábam.

Visszadugom a mobilt a zsebembe, kinyitom az ajtót, és besétálok a múltam ismerős színfalai közé.

Harmadik fejezet Tessa

Törött üvegszilánkok csikorognak a talpam alatt, ahogy idegesen toporgok. Pedig igyekszem türelmesen várakozni.

Mihelyt Mike befejezi a beszélgetést a rendőrökkel, azonnal odasietek hozzá.

– Hol van? – förmedek rá, nem túl udvariasan.

– Elment Christian Vance-szel. – Mike meggyötört arca láttán lecsillapodok, és rádöbbenek, hogy ő semmiről sem tehet. Ma van az esküvője, ami totálisan el lett rontva.

Körülnézek a helyiségben, szemügyre veszem a törött széket, és nem foglalkozom a bámészkodó vendégek pusmogásával. A gyomrom görcsbe van rándulva, de megpróbálom összeszedni magam.

– Hova mentek?

– Nem tudom. – Mike a tenyerébe temeti az arcát.

Kimberly megveregeti a vállamat.

– Figyelj, Tessa. Ha a rendőrség végzett a kihallgatásokkal, és még mindig itt időzünk, akkor lehet, hogy veled is beszélni akarnak majd.

Még egy utolsó pillantást vetek Mike-ra, aztán az ajtóra nézek. Bólintok, és követem Kimberlyt az utcára, mert tényleg nem szeretném felhívni magamra a zsaruk figyelmét.

– Megpróbálod még egyszer felhívni Christiant? Ne haragudj, de beszélnem kell Hardinnal. – Megborzongok a hűvös levegőn.

– Oké, megpróbálom – ígéri, miközben a parkolón át a bérelt kocsijához megyünk.

Kellemetlen érzés fog el, amikor látom, hogy még egy rendőr lép be a bárba. Nagyon féltem Hardint, de nem a rendőrség miatt. Inkább azon aggódom, hogyan viseli ezt az egészet, ha egyedül van Christiannal.

Smith nyugodtan üldögél a hátsó ülésen. A csomagtartóra könyökölök, és lehunyom a szemem.

– Mi az, hogy nem tudod? – Kimberly kiáltása riaszt fel a gondolataimból. – Majd mi megkeressük! – csattan fel dühösen, és elteszi a mobilját.

– Mi van? – A szívem olyan hangosan dobog, hogy attól félek, nem fogom hallani a válaszát.

– Hardin kiszállt a kocsiból, és Christian elveszítette szem elől. – Kim összefogja a haját, és lófarokba köti. – Mindjárt kezdődik az az átkozott esküvő – morogja, és a bár ajtaja felé néz, ahol Mike egyedül álldogál.

– Ez kész katasztrófa – sóhajtok fel, és nagyon remélem, hogy Hardin errefelé tart.

Megint előveszem a mobilomat, és egy kicsit megkönnyebbülök, amikor látom, hogy volt tőle egy nem fogadott hívásom. Remegő kézzel visszahívom, és várok. És várok. És nem válaszol. Újra és újra hívom, de csak a hangpostafiókját érem el.

Negyedik fejezet Hardin

– Egy Jack kólával – vetem oda a pultosnak.

A kopasz pasi dühös pillantással néz rám, miközben levesz a polcról egy üres poharat, és megtölti jéggel. Kár, hogy nem hívtam meg Vance-t. Most rendezhetnénk egy apa-fiú ivászatot.

A rohadt életbe, ez az egész annyira gáz.

– Duplán – teszem hozzá, módosítva a rendelésemet.

– Értem – válaszolja a kopasz gúnyos hangon. Észreveszem a régi tévét a falon, és olvasni kezdem a képernyő alján futó feliratokat. Egy biztosító társaság reklámja megy éppen, és a képernyőn egy kacagó baba látható. Sosem fogom megérteni, miért használnak kisbabákat minden rohadt reklámhoz.

A csapos szó nélkül odacsúsztatja elém a tele poharat. A baba a tévében most olyan hangot ad ki, amiről a reklámkészítők bizonyára azt gondolják, hogy még ellenállhatatlanabb és „cukibb”. Az ajkamhoz emelem a poharat, és megpróbálok elszabadulni a jelenből.

– Miért hoztál haza babatermékeket? – kérdeztem Tessától.

Leült a kád szélére, és lófarokba fogta a haját. Kezdtem attól aggódni, hogy teljesen odavan a gyerekekért. Mert nagyon úgy tűnt.

– Ez nem babatermék – közölte Tessa nevetve. – Csak egy baba meg egy apa van a csomagolásán.

– Nem értem, mi ebben a jó. – Felemeltem a borotva felszerelés dobozát, amit Tessa vett nekem, és szemügyre vettem a baba pufók arcát. Mi köze egy babának a borotválkozáshoz?

Tessa vállat vont.

– Én sem igazán értem, de gondolom, segít eladni egy terméket, ha egy aranyos kisbaba van a dobozán.

– Csak a nőket lehet ezzel megvezetni, akik a férjüknek vagy a barátjuknak vásárolnak – javítottam ki. Egyetlen normális férfi sem vette volna le ezt a dobozt a polcról.

– Nincs igazad. Szerintem az apák is szívesen megveszik.

– Persze. – Feltéptem a dobozt, és magam elé tettem a tartalmát. Aztán a tükörben Tessa szemébe néztem. – Ez egy tál?

– Igen, a borotvahabnak. Sokkal hatásosabb a borotválás, ha pamacsot használsz.

– És ezt honnan tudod? – Felvont szemmel nézek rá, és nagyon remélem, hogy nem Noah-val szerzett ilyen tapasztalatokat.

Rám mosolyog.

– Utánanéztem!

– Hát persze. – A féltékenységem eltűnt, de Tessa játékosan megrúgta a lábamat. – Ha már ilyen szakértő vagy a borotválkozásban, akkor gyere, és segíts nekem.

Mindig csak egy egyszerű borotvát és krémet használtam, de ha már ennyit fáradozott, akkor nem ronthatom el az örömét. És kezdtem beindulni, ha arra gondoltam, hogy ő fog megborotválni. Tessa elmosolyodott, felállt, és odalépett mellém a mosdóhoz. A tubusból krémet nyomott a tálba, és kavarni kezdte, hogy habot képezzen. 

– Látod? – Elmosolyodott, és a kezembe nyomta a pamacsot.

– Nem, csináld te. – Visszaadtam neki a pamacsot, és marokra fogtam a derekát. – Gyerünk. – A mosdó pultjára emeltem. Miután kényelmesen elhelyezkedett, a lába közé álltam.

Tessa belemártotta a pamacsot a habba, majd óvatosan végighúzta az államon.

– Igazából nem akarok sehová se menni ma este – közöltem vele egy idő után. – Rengeteg tennivalóm van, de te feltartasz. – Megragadtam, és gyengéden megszorítottam a mellét.

A keze megrándult, és egy kis habot fröccsentett a nyakamra.

– Még jó, hogy nem a borotva volt a kezedben – ugrattam.

– Jó bizony – bólogatott gunyoros arccal, és felvette a vadonatúj borotvát. Aztán beleharapott az ajkába, és aggódó pillantást vetett rám. – Biztosan azt akarod, hogy én csináljam? Ideges vagyok, és félek, hogy véletlenül megváglak.

– Ne aggodalmaskodj már annyit – gúnyoltam. – Tuti, hogy ennek is utánanéztél a neten.

Rám öltötte a nyelvét, mire előrehajoltam, és gyorsan megcsókoltam. Nem tiltakozott, mert igazam volt.

– De ne feledd, hogy ha mégis megvágsz, akkor futnod kell – fenyegettem meg, és felnevettem.

Tessa viszont komoly maradt.

– Ne mozogj, légy szíves. – A keze először remegett egy kicsit, de nemsokára ügyes és határozott mozdulatokkal húzta végig az államon a bo­rotvát.

– Nélkülem kéne menned – javasoltam, és lehunytam a szemem. Érdekes módon, megnyugtatónak tartottam, hogy Tessa borotválja az arcomat. Nem volt kedvem az apámékhoz menni vacsorázni, de Tessának az idegeire ment, hogy mindig csak a lakásban vagyunk, ezért kapva kapott az alkalmon, amikor Karen meghívott minket.

– Ha ma este itthon maradunk, akkor hétvégén menjünk hozzájuk. Addigra készen leszel a munkáddal?

– Azt hiszem, igen – morogtam.

– Akkor hívd fel őket, és mondd meg, hogy áttesszük a meghívást a hétvégére, ha jó nekik. Ha befejeztem a borotválást, nekilátok a vacsorakészítésnek. – Megveregette a felső ajkamat, így jelezve, hogy húzzam be. Aztán óvatosan körbeborotválta a számat.

Amikor végzett, ránéztem.

– Meg kéne innod a hűtőben lévő maradék bort, mert a dugó már napok óta nincs az üvegben. Nemsokára ecet lesz belőle.

– Hát… Nem tudom. – Láttam rajta, hogy habozik, és tudtam is az okát. A háta mögé nyúlt, és kinyitotta a csapot, hogy benedvesítsen egy törülközőt.

– Tess… – Az álla alá tettem a kezem, és felemeltem a fejét. – Nyugodtan ihatsz előttem. Nem vagyok egy küszködő alkoholista.

– Tudom, de nem akarom, hogy furcsa legyen neked. Különben sem kéne olyan sok bort innom. Ha te nem iszol, nekem sem fontos.

– Nekem nem az ivás a problémám. Csak akkor van baj, ha kiakadok, és úgy iszom.

– Tudom.

Tényleg tudta.

Végighúzta a nedves törülközőt az arcomon, és letörölte a borotva­habot.

– Csak akkor csinálok őrültségeket, ha ivással akarom megoldani a problémát. Mostanában nincsenek nagyobb gubancok, úgyhogy jól vagyok. – Még én is tisztában voltam azzal, hogy ez nem egy kőbe vésett szabály. – Nem akarok én is egy olyan lúzer lenni, aki hülyére issza magát, és veszélyezteti a körülötte élőket. És mivel te vagy az egyetlen ember, aki érdekel, többé nem akarok inni, ha veled vagyok.

– Szeretlek – válaszolta halk hangon.

– Én is szeretlek.

Meg akartam törni a komoly hangulatot, és nem volt kedvem folytatni ezt a társalgást, ezért végignéztem rajta. Az egyik fehér pólómat hordta, és alatta csak egy fekete bugyi volt rajta.

– Talán meg kéne tartanom téged, miután már borotválni is tudsz. Főzöl, takarítasz…

Tessa megütötte a karomat, és megforgatta a szemét.

– És nekem miért éri meg ez a dolog? Rendetlen vagy, hetente csak egyszer segítesz a főzésben. Reggel mogorván ébredsz…

A lába közé nyúlok, és elhúzom a bugyiját.

– Egyvalamiben mégiscsak jó vagy – állapította meg vigyorogva, amikor az egyik ujjamat a forró hüvelyébe csúsztattam.

– Csak egyben? – Még egy ujjal belenyúltam, mire felnyögött, és hátrahanyatlott a feje.

A csapos türelmetlenül dobol az ujjával előttem.

– Azt kérdeztem, kérsz-e még egy italt?

Pislogok néhányat, a bárpultra nézek, aztán rá.

– Igen. – Odaadom a poharamat, és az emlék elhalványodik, miközben várom a következő italt. – Még egy duplát.

Az öreg kopasz fazon bólint. A következő pillanatban egy csodálkozó női hang szólal meg mellettem.

– Hardin? Hardin Scott?

Megfordulok, és Judy Welch ismerős arcát pillantom meg. Judy az anyám barátnője. Mármint exbarátnője.

– Igen – válaszolom bólintva, és megállapítom, hogy az idő nem volt kegyes hozzá.

– Jóságos ég! Már vagy… hat éve! Egyedül vagy itt? – A vállamra teszi a kezét, és felmászik a mellettem lévő bárszékre.

– Igen, kábé. És igen, egyedül vagyok itt. Az anyám nem fog megkergetni, ne aggódj.

Judy arcán látszik, hogy egész életében túl sokat ivott. A haja most is ugyanolyan hidrogénszőke, mint amikor tinédzser voltam, és a vézna testéhez képest túl nagy melleket pumpáltatott magának. Emlékszem, amikor először megérintett. Férfinak éreztem magam, mert az anyám barátnőjével keféltem. De ahogy most ránézek… Még a csapos farkával sem dugnám meg.

Judy rám kacsint.

– Látom, felnőttél.

A csapos elém teszi a piát, amit néhány másodperc alatt lenyelek.

– És most is olyan bőbeszédű vagy, mint régen. – Megint vállon vereget, és rendel egy italt, majd hozzám fordul. – Italba fojtod a bánatod? Szerelmi gondok?

– Egyik sem. – Megforgatom a poharat a kezemben, és nézem, ahogy a jégkockák ide-oda gurulnak.

– Nos, nekem most mindkettőből kijutott, úgyhogy van mit italba fojtanom. Igyunk egyet együtt! – Judy rám villantja a mosolyát, amire 

még emlékszem a múltból, aztán mindkettőnknek rendel egy pohár olcsó whiskyt.

Megrendelem