Lisa Kleypas: Egy nyáréjszaka titkai (részlet)

Első fejezet

London, 1843

A szezon vége

Egy lány, akinek legfőbb célja a férjhezmenetel, bármilyen akadályt képes legyőzni, kivéve a hozomány hiányát.

Annabelle türelmetlenül topogott szoknyái habzó fehér tömege alatt, miközben arca nyugodt maradt. Az elmúlt sikertelen három szezon alatt megszokta már, hogy petrezselymet árul. Megszokta, de nem törődött bele. Többször is eszébe ötlött, hogy jóval többre lenne érdemes, mint itt ülni a terem végében, s csak várni, reménykedni, hogy valaki felkéri, ami azonban sohasem történik meg. És úgy tenni, mintha nem érdekelné… mintha tökéletesen boldoggá tenné az is, hogy nézheti, ahogy mások táncolnak, ahogy másoknak udvarolnak.

Lisa Kleypas: Egy nyáréjszaka titkai (Wallflowers 2.)

A londoni társaság estélyein petrezselymet áruló négy ifjú hölgy szövetkezik egyetlen közös cél érdekében, hogy minden női furfangot és praktikát bevetve férjet találjanak maguknak. Így születik meg a merész férjvadász-terv.

Annabelle Peyton eltökélte, hogy családját megmenti a katasztrófától, ezért úgy dönt, hogy szépségét és eszét használva rávesz egy megfelelő társaságbeli nemes urat, hogy kérje meg a kezét. De a gazdag és hatalmas Simon Hunt, Annabelle legfondorlatosabb – s egyben legkitartóbb – csodálója egyértelművé tette, hogy bár szívesen bevezeti a lányt az ellenállhatatlan gyönyörök világába, feleségül nem hajlandó őt venni. Annabelle elszántan igyekszik visszautasítani a hallatlan javaslatot… ám tehetetlen a csábítás magas fokú művészével szemben.

Barátnői összeesküvést szőnek, hogy egy alkalmasabb úriembert hozzanak olyan helyzetbe, hogy kénytelen legyen megkérni Annabelle kezét, mert Annabelle csak ily módon menekülhet meg Simontól… és saját sóvárgó vágyától. Ám egy nyári éjszakán Annabelle behódol Simon szenvedélyes ölelésének és csábító csókjainak… és rájön, hogy mind közül a szerelem a legveszedelmesebb játék.

Megrendelem

Julia Quinn: Wyndham elveszett hercege (részlet)

Első fejezet

Grace Eversleigh már öt éve élt Wyndham hercege özvegyének társalkodónőjeként, és ez idő alatt több mindent is megtanult munkaadójával kapcsolatban. A legtalálóbb a következő: a kegyelmes asszony szigorú, követelőző és gőgös külszíne nem aranyból való szívet rejtett.

Ami nem jelenti azt, hogy a kérdéses szerv fekete lett volna. Wyndham hercegének özvegyére, a kegyelmes asszonyra sosem mondhatnánk, hogy velejéig gonosz lenne. Nem volt kegyetlen, rosszindulatú vagy teljességgel lelketlen sem. Ám Augusta Elizabeth Candida Debenham Cavendish egy herceg lányának született, herceghez ment feleségül, és hercegnek adott életet. Leánytestvére most egy alacsonyabb rangú királyi család tagjaként élt valahol egy közép-európai országban, melynek nevét Grace sehogy sem tudta kiejteni, míg az asszony fivére birtokolta szinte egész Kelet-Angliát. 

Julia Quinn: Wyndham elveszett hercege

A Wyndham két hercege-sorozat

  

Volna szíves Wyndham igazi hercege előállni?

Jack Audley útonálló. Katona. Mindig öntörvényű. Egy valami azonban soha nem volt, és nem is akart lenni, mégpedig egy kiterjedt birtok ura, aki egy ősi örökségért és százak megélhetéséért felelős. De amikor felismerik benne a Wyndham-ház rég elveszettnek hitt sarját, gondtalan élete véget ér. Ha kiderül, hogy a származása törvényes, övé lesz a cím, amit soha nem kívánt magának: ő lesz Wyndham hercege.

Grace Eversleigh már öt éve dolgozik Wyndham hercegi özvegyének társalkodónőjeként. Hálátlan munka, a mindennapok egyhangúságát csak néha töri meg egy-egy kisebb esemény… egészen addig, míg hetyke mosolyával és könnyed vonzerejével meg nem jelenik a színen Jack Audley. Nem az a férfi, aki a nemet elfogadja válaszul, és amikor Grace a karjaiban van, ő már nem az a nő, aki nemet akar mondani. Ám ha Jack Audley az igazi herceg, ő az egyetlen férfi, akit soha nem kaphat meg.

Megrendelem

Gill Hornby: És most együtt (részlet)

Hat óra előtt tíz perccel Tracey szokás szerint az utcaszintre vezető alagútszerű folyosón haladt át. Még egy jobb estén is elég sok időbe telt kijutni a parkolóházból. Ezeket a perceket mindig arra használta, hogy kiválassza a zenét, amit hazafelé hallgatni fog – fél szemmel az előtte haladó lökhárítóját figyelve gyorsan átzongorázott az anyósülésre letett CD-ken. Billy szerint valószínűleg az egész „fejlett világban” ez a legutolsó kocsi, aminek ennyire özönvíz előtti a hangberendezése. Úgy nyúzta ezzel, mintha bizony Tracey amish lenne, vagy maga Frédi, a kőkorszaki szaki. Talán nem tűnt fel neki, hogy már ahhoz is minimum egy lottó-főnyereményre lenne szükségük, hogy központi zárat szereltessenek bele. Egyébként pedig, amennyiben Billyt érdekelte volna Tracey véleménye – bizony, bizony, amennyiben –, úgy megtudhatta volna, hogy ebben a kocsiban a CD-lejátszó volt messze a legtutibb dolog. Valamiféle fizikai dimenziót kölcsönzött minden kedvenc zenéjének, egyfajta plusz érzést, amit Tracey hiába várt el a fejlettebb elektronikától. Itt, ebben a nagyszerű kőkorszaki járgányban úgy foghatta meg, úgy nyithatta szét, úgy pörgethette át a rock isteneinek albumait, ahogy egy ékszerész a gyémántjaihoz nyúl… Úgy tűnt, ezen az estén még a szokásosnál is több ideje lesz eljátszogatni velük. Beállt a kijárat sorompója felé araszoló hosszú sorba, aztán hozzáfogott a válogatáshoz.

Gill Hornby: És most együtt

Bridgeford válságban van. A főutca félig elnéptelenedett, az üzletek bezárnak, a polgári büszkeség gondolatát ódivatúnak találják a munkából egyenesen hazaszáguldó ingázók. A kisváros mintha elcsüggedt volna.

Akad azonban egy dolog, ami összehozhatja a lakosokat: a zene. A bridgefordi városi kórusnak esélye lehet arra, hogy megnyerje a megyei kórusversenyt. Az énekesek kis csapatának azonban először új tagokat és egy egészen megújult hangzásvilágot kell találnia magának.

Ezen a ponton lép a színre Tracey – született szólista, aki eltitkolt múltját rejtegeti; Bennett – hajdani templomi kóristafiú, aki értetlenül szemléli a modern világot; és Jazzy – aki a hangját útlevélnek tekinti, amelynek segítségével maga mögött hagyhatja a várost, és elindulhat a jövendőbeli hírnév és gazdagság felé. Sikerülhet-e beilleszkedniük az olyan régi, megbízható kórustagok közé, mint amilyen Annie? Megtanulhatnak-e közösen dolgozni, megmenthetik-e az énekkart, sőt, talán az egész közösséget is?

Az És most együtt humoros, éles szemű megfigyeléseken alapuló, de megható regény, amely az éneklés örömeiről, az együttélésről, a szerelemről szól… de legfőképpen arról, mennyire fontos, hogy az ember rátaláljon saját, igazi hangjára.

Megrendelem

Lisa Kleypas: Nem múló varázs (részlet)

Első fejezet

Hampshire, 1832

Egy istállófiú nem beszélhetett egy gróf lányával, még kevésbé mászhatott fel a hálószobája erkélyére. Csak a jó ég tudja, mi történik vele, ha elkapják. Valószínűleg megkorbácsolják, mielőtt elzavarják a birtokról.

Az egyik oszlopon mászott fel, hosszú ujjait az emeleti erkély vasrácsára fonta, és egy pillanatig csak lógott a levegőben, mielőtt lábát fellendítette, nagyot nyögve az erőfeszítéstől. Egyik sarkával elkapva az erkély szélét felhúzta magát, és átmászott a korláton. Leguggolt a kétszárnyas üvegajtó előtt, és bekukucskált a szobába, ahol csupán egyetlen lámpa égett. A pipereasztalnál egy lány ült, aki hosszú, sötét haját fésülte. A látvány örömmel töltötte el McKennát.