A hazánkban is elképesztő népszerűségnek örvendő Julia Quinn legfrissebb regénye, a The Secrets of Sir Richard Kenworthy január végén jelent meg az Egyesült Államokban. A hazai megjelenésre nyárig még várnotok kell, de addig is merüljetek el a következő regény világában! A USA TODAY ugyanis exkluzív interjút készített a szerzővel, aki sok titkot, háttér-információt elárult a könyvről, de beszélt karrierjéről és arról is, hogyan írja bestsellereit.
USA TODAY: Kérlek, mondj néhány szót a könyvedről, Julia!
Julia: A Smythe-Smith négyes egy vissza-visszatérő poén a könyveimben. Azzal kezdődött, hogy amikor a harmadik regényem, a Minx (magyarul: Lent délen, édes…) egyik jelenetéhez szükségem volt egy olyan társasági helyszínre, ami nem egy bál, egy koncerthelyszínre gondoltam. És mivel a rossz zene egyértelműen viccesebb, mint a jó, elkezdtem kutatni az emlékezetemben. Eszembe jutottak a borzasztó általános iskolás énekkari előadások, így alkottam meg a Smythe–Smith kvartettet. A zenekar négy fiatal lányból áll, egyszerűen a legrosszabb vonósok, akik valaha színpadra álltak. Az olvasókat elkezdte érdekelni, kik ezek a szerencsétlen lányok a háttérben. Kitaláltam, hogy írni fogok négy könyvet a négy lányról, ennek a sorozatnak az utolsó darabja a The Secrets of Sir Richard Kenworthy. Ez a könyv Iris Smythe-Smithről szól, az egyetlen lányról, aki egészen jó zenész a csapatban. Irisnak nagyon érdekes, szarkasztikus humora van, és már nagyon vártam, hogy róla írhassak. Szeretném azonban leszögezni, hogy bár ez a könyv egy sorozat része, önmagában, a többitől függetlenül is elolvasható, ahogyan az összes többi könyvem is.
USA TODAY: Mit élveztél a legjobban a könyv megírásában? Mi volt a kedvenc részed?
Julia: Alapvetően nem vagyok jó abban, hogyan ábrázoljam a titkot. Nem tudnék igazi misztikus, rejtélyes történetet írni, mert az olvasóim a harmadik oldalon rájönnének mindenre. Ebben a könyvben azonban azt akartam, hogy az olvasó akkor szembesüljön Richard titkával, amikor Iris, sokat kellett dolgoznom azon, hogy ez sikerüljön.
USA TODAY: Nem gondolkodtál azon, hogy más korba helyezd a történetet?
Julia: Nem igazán. Szerencsés vagyok, hogy a 19. századi Anglia nagyon népszerű korszak az olvasóim körében. Én is oda vagyok ezért a korszakért, és végeredményben én is csak egy olvasó vagyok.
USA TODAY: Mesélj nekünk a karrieredről! Mással is foglalkozol az írás mellett? Hány könyved jelent meg idáig?
Julia: Akkor kezdtem el írni, amikor befejeztem a főiskolát. A mesterképzésem előtt. Akkor fejeztem be az első könyvem, amikor az orvosira jelentkeztem, és addigra adtam el, mire felvettek az egyetemre. Őrült év volt, elhihetitek. Aztán elért a húszas évek krízise, minden barátom az egyetemre koncentrált, én meg azon gondolkodtam: mi lesz, ha nem jön össze az írói karrier? Három hónap után azonban a szívemre hallgattam, és otthagytam az orvosit. Azóta főállású író vagyok. A The Secrets of Sir Richard Kenworthy a huszonnegyedik regényem, és ugyanazokkal az emberekkel, ugyanazzal az ügynökséggel, kiadóval dolgoztam végig.
USA TODAY: Mennyi időbe telik, mire megírsz egy könyvet? Van egy adott séma, amely szerint kialakítod a történetet a fejedben? Változik ez a séma, ahogyan újabb és újabb regényeket írsz?
Julia: Körülbelül kilenc hónapba telik, mire befejezek egy könyvet, bár valójában a konkrét írással ennek az időnek a kétharmadát töltöm. Rájöttem, hogy csak akkor tudok elkezdeni írni, ha megvannak a karaktereim, szóval ezen a ponton kezdem. Írok persze vázlatot, kivonatot, de ezek jó részét a karakterek kidolgozása teszi ki. Tudnom kell mindent: hogy milyen volt a gyerekkoruk, hogy vannak-e testvéreik; minden apró részlet fontos, még az is, ami soha nem kerül bele a szövegbe. Nem mindig csináltam így. Kezdetben, az első könyveim megírásakor a történetre koncentráltam, arra, hogy az egyes epizódok következzenek egymásból. Egyébként még most is kronologikusan dolgozom, és folyamatosan szerkesztem a munkám. Minden nap azzal kezdem, hogy újraolvasom azt, amit előző nap írtam. Ez a szerkesztési folyamat azt eredményezi, hogy viszonylag lassan haladok a könyvvel, de amikor befejezem, az fantasztikus érzés.
USA TODAY: Hogy néz ki a napirended? Mikor és hol tudsz a legjobban írni?
Julia: Otthon írok, a kedvenc kávézómban, vagy a mexikói nyaralónkban, ahová évente kétszer lemegyek egy-egy hétre, egyedül. Sokan kérdezik, hogy tudok dolgozni Mexikóban. Erre azt szoktam felelni, hogy én bárhol tudok dolgozni, és ez lehet az a hely is, ahol olyan isteni a Margarita.
USA TODAY: Ha valakinek jellemeznie kellene téged, mit gondolsz, melyik három melléknevet használná?
Julia: Barátságos, okos, beszédes. Mindegyik igaz rám, azt hiszem. Nem igazán szeretek telefonálni, ez eléggé megőrjíti a családomat.
USA TODAY: Mi jön most? Mit várhatunk tőled legközelebb?
Julia: Visszatérek a Bridgerton-sorozathoz, ami még mindig a rajongóim kedvence. De annyit elárulok, nem olyan lesz, mint amit az olvasók várnak…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése