Nora Robertsről talán teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy ő minden idők legsikeresebb regényírója. Sokan úgy vélik regényei régimódi romantikus történetek (bár ezt kissé megcáfolja új, boszorkányos trilógiája), mégis több mint kétszáz regényt írt már, és urbánus legenda vagy sem, azt mondják minden percben 34 Nora Roberts-könyvet adnak el világszerte. De vajon mitől ilyen sikeres? Miért magaslik ki még mindig számtalan vetélytársa közül?
Nora Roberts nem csak elképesztően sikeres, de bámulatosan termékeny írónő is. Állítása szerint átlagosan 45 napba telik, mire megír egy regényt, aztán el is kezdi a következőt.
Ha mégsem hallottál volna róla (amit teljesen kizártnak, tartunk), az talán azért lehet, mert az irodalmi (főleg szépirodalmi) közeg hajlamos lenézni, és figyelmen kívül hagyni ezt a műfaj. A lektűr műfajok közti hierarchiában is a horror, a krimi és a sci-fi alá sorolják be a romantikus regényeket; a párbeszéd egyszerűen elintézhető azzal a felkiáltással: ez csak női irodalom! Nora erről ironikusan azt mondja: „ha egy férfi ír hasonlót, azt teljesen máshogy nevezik, rögtön írnak róla, sőt filmet is rendeznek belőle.” És valóban. Elég csak David Nicholls Egy nap című regényére gondolnunk, ami egy teljesen tipikus szerelmes történet. A regény két főszereplője Emma és Dexter az egyetemen ismerkednek össze. Eleinte csak kerülgetik egymást, ám a diplomaosztó buli után kalandos éjszakát töltenek együtt. Aztán a sors úgy hozza, hogy bár jó barátok maradnak, az útjaik elválnak: Emma munkát keres, a jómódú családból származó Dexter pedig utazgatni kezd. Szerelmek, konfliktusok, félreértések és tragédiák szálainak bonyolult szövevénye bontakozik ki, ahogy évről évre követjük életük eseményeit. Mintha egy nő írta volna, igaz? A könyv azonban puritán borítójával és a férfi nemű szerzővel már kivívta a kritikusok elismerését, sőt a könyvből 2011-ben mozifilm is készült Anne Hathaway és Jim Sturgess főszereplésével. „Ha egy nő ír ilyesmiről, az csak egy a sok közül” – felelte Roberts, amikor erről a problémáról kérdezték.
 |
| Anne Hathaway és Jim Sturgess az Egy nap filmváltozatában |
Nora sokszor válaszol gúnyosan hasonló újságírói kérdésekre. Egy alkalommal Boonsboroban dedikált, nem messze marylandi otthonától. Amikor azt kérdezték tőle, mi segíti az írásban, és hogyan lendül át a nehézségeken, azt felelte: alkohollal. Amikor arra voltak kíváncsiak, miért nem használja a Twittert, azt válaszolta: előbb szúrnék égő botot a szemembe. Egy másik újságíró azt is felhozta, hogy sok cikk azt kifogásolja a romantikus regényekben, hogy szürreális elvárásokat támaszt a nőkben a férfiakról, a szerelemről vagy az erotikáról. Nora erre a kissé gonosz felvetésre is igyekezett némi iróniával válaszolni. „A nőknek nyilvánvalóan nem lehetnek elvárásai, igaz? Szerintem elég okosak vagyunk ahhoz, hogy el tudjuk különíteni egymástól a valóságot és a fikciót. Nem hiszem, hogy Agatha Christie regényeinek olvasása közben gyilkolni támadna kedvünk.”
És bár Nora Robertset 2007-ben a Time magazin a világ száz legbefolyásosabb embere közé sorolta (ahol rajta kívül csak még egy író szerepelt), és évente legalább 60 millió dollárt keres a könyveladásokból, mégis ugyanabban a házban él, amelybe még friss házasként, 19 évesen költözött be férjével. Gyakran hallhatjuk, hogy az emberek már nem vásárolnak könyveket, az írók alig-alig élnek meg a műveik után járó jogdíjakból, Nora Roberts könyveladási statisztikái mégsem mutatnak semmiféle visszaesést. Ennek ellenére a New York Times például ez idáig egyetlenegyszer közölt kritikát róla.
Nora a maga útját járja: egy istenháta mögötti helyen él, és nem különösebben érdekli, mit gondol róla a szakma. „A saját szabályaim, definícióim szerint alakítottam a karrieremet, amely nem feltétlenül a New York Times kritikarovatára lett megalkotva. Nem is értem, mi a gond ezzel a műfajjal. Emberek millió tévednének? Akkor jó egy könyv, ha élményt szerez az olvasónak, és ezt az élményt értékelni kell. Az olyan regények, amelyek a szerelemről, a párkapcsolatokról, a működő kapcsolatokról szólnak, miért ne lehetne értékelni?” – mondta egyszer.
Nora Roberts regényei nagyban hozzájárultak a romantikus regény műfajában bekövetkezett változásokhoz. 1980-ban, amikor írni kezdett, a piacot még a Mills & Boon-modell határozta meg. A Mills & Boon brit romantikusregény-kiadó. 1908-ban alapították, és független volt, amíg 1971-ben fel nem vásárolta a Harlequin Enterprises Ltd. A kiadó kezdettől fogva olyan formában és áron jelentetett meg könyveket, mellyel széles olvasóközönséget ért el. A 1930-as években, a gazdasági világválság idején felfigyelt a kikapcsolódás iránti egyre nagyobb igényre. A kedvenc műfaj akkortájt a szerelmes regény volt, így a vállalat úgy döntött, hogy keménykötésű regényekre összpontosít. Ez az irányelve fokozatosan tette sikeressé. A Mills & Boon könyveket eredetileg olcsó kiadásban árulták hetekig. Jellegzetes barna kötésük miatt váltak ismertté: „a barna könyveknek" nevezték őket. Ezekben a regényekben a női karakterek általában egy gazdag és erős férfi árnyékában tűntek fel a könyvek hasábjain. Nora regényeiben ezzel szemben a dolgozó nő alakja jelenik meg. A Tüzes nyár című regénye hősnője például egy bátor tűzoltónő. Nora Roberts regényeinek női szereplői erősek, céltudatosak, nem ritkán nagyon érdekes munkát végeznek, és egyáltalán nem csak a házasságon jár az eszük.
Meg Cabot írta egyszer Roberts karaktereiről: „a karakterei egyszerre erősek és sérültek, a hősök és hősnők mind valamilyen személyiségzavarral küzdenek, és ettől válnak annyira egyedivé.”
Nora Roberts regényei tehát egy teljesen új irányt hoztak be a romantikus irodalom piacára. Legalább ennyire érdekes azonban Nora magánélete is; a következő cikkünkben bővebben is olvashattok majd a családjáról, az első és a második férjéről és az otthonáról is.
Folytatása következik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése